Hitükben megerősödni jöttek a küldöttek az unitárius vallás bölcsőjének számító Erdélybe
Beszélgetés Kovács István sepsiszentgyörgyi unitárius lelkésszel
Szabadság
Erdélybe, az unitárius vallás „szülőföldjére” érkeztek az Amerikai Egyesült Államokban 1995-ben alapított Unitárius és Univerzalista Nemzetközi Tanács (International Council of Unitarians and Universalists – ICUU) tagjai. A világ öt kontinensének 22 országában élő unitárius közösségeket tömörítő tanács szeptember 1-je és 6-a között tartja idei közgyűlését, Kolozsváron. Ilyenkor a nemzetközi unitárius közösség jövőjével kapcsolatos munkacsoportok jönnek létre, amelyeknek a feladata különböző stratégiák kidolgozása. A műhelygyakorlatok alkalmával szó esik többek között a tanácson belüli kommunikáció eredményességéről és a testvérgyülekezetekkel való kapcsolattartás fontosságáról, az őslakosok megmentésére vonatkozó programok kidolgozásáról és az ún. szabadelvű vallásosságról is. Tegnap este, lapzártánkkor került sor a szervezet tisztújítására. A jelöltek között szerepelt Brian J. Kiely kanadai lelkész is, aki az utóbbi két évben vezette az ICUU-t, Gyerő Dávid lelkész, az Erdélyi Unitárius Egyház püspöki titkára pedig a világszervezet titkári tisztjére jelentkezett. Kovács István sepsiszentgyörgyi lelkésszel, az eddigi közgyűlések állandó résztvevőjével, a jelölőbizottság tagjával beszélgettünk.
– Melyek a világszervezet legfontosabb célkitűzései?
– Az Unitárius és Univerzalista Nemzetközi Tanács elsődleges célja, hogy az unitarizmust világszinten fenntartsa, az öt kontinens unitárius és szabadelvű egyházait egyetlen nemzetközi szervezetbe tömörítse. Szándékunk elősegíteni a különböző tagcsoportok közötti kapcsolattartást, hozzájárulni az unitárius eszmék terjedéséhez is. Ebben a világban, amelyben a fundamentalizmus olyan nagy veszélyt jelent, a vallásunkra jellemző szabadelvűséggel, nyitottsággal, az értékkereszténység felvállalásával egy másfajta értékrendet szeretnénk meghonosítani.
– Milyen gyökerekből nőtt ki a szervezet, illetve mi mindennel járult hozzá annak létrehozásához az Erdélyi Unitárius Egyház?
– Még a tanács megalakulása előtt, a 20. század elején létrejött a Szabadelvű Egyházak Nemzetközi Szervezete. Célkitűzései az ICUU-éhoz hasonlók voltak, az utóbbi időben azonban többnyire a vallásszabadság értékeinek felvállalását hirdette. Szükség volt tehát egy olyan szervezetre, amely közös otthona lehetett az unitáriusoknak. Az Unitárius és Univerzalista Nemzetközi Tanácsnak alapító tagja volt az Erdélyi Unitárius Egyház is. A tanács 1995-ben alakult az Amerikai Egyesült Államokban, az erdélyi unitáriusokat Szabó Árpád akkori püspök képviselte. Tisztújító gyűlést kétévenként, a világszervezet közgyűlésein tartunk. Ezeken a találkozókon a tagszervezetek képviselői beszámolnak arról, mi mindennel foglalkoztak a két közgyűlés közötti években. Többek közt arra keressük a választ, miként segíthetnek egymáson a tagszervezetek, miben segíthet rajtuk a szervezet. Ezt követően kerül sor a tisztújításra.
Az Unitárius és Univerzalista Nemzetközi Tanács önkéntes alapon működik, a tisztségviselőket pedig két éves ciklusra választjuk. A szervezetnek választott elnöke, alelnöke, pénztárosa és négy végrehajtó bizottsági tagja van, ugyanakkor egy fizetett programszervező és egy végrehajtó titkár is dolgozik nálunk. Lévén, hogy az Erdélyi Unitárius Egyház az unitarizmus történelmi gyökereit hordozza magában, mindig is képviseltettük magunkat a vezetőségben. Mivel az unitárius vallás Erdélyben alakult ki, különleges jelentősége van az idei konferenciának: a küldöttek hitükben megerősödni jöttek ide. Különösen azok számára jelent ez különleges alkalmat, akik ezt a vallást eddig csak a médiából, az internetről ismerték. A szervezetnek tagszervezetek a tagjai, egyének nem, de magánszemélyek is részt vehetnek a mostanihoz hasonló közgyűléseken. Az unitarizmus egyik gyengesége, hogy nem misszionáló vallás, épp a szabadelvűsége miatt nem foglalkozik misszionálással. Az erdélyi egyház javaslatára a szervezet felismerte: ha nem is folytatunk misszionárius tevékenységet, fontos, hogy alternatívaként megismertessük vallásunkat. Képesek vagyunk megjeleníteni a vallásszabadságra, a tordai országgyűlés értékrendjére épülő irányzatot a vallásosság burjánzó, fundamentalista irányzataival szemben. Tőlünk, erdélyiektől más országok szervezetei is tanulhatnak: történelmi egyház vagyunk, intézményeink vannak, felvállaljuk a keresztény szabadelvű értékeket, a jézusi örökséget, amely nyitott, nem kizárólag dogmaalapú világszemléletet jelent.
– Mit értünk ezen?
– A jézusi tanítás, egyáltalán az evangélium lényege az Isten- és emberszeretet. Ez számunkra nagy értékkel bír: Jézust tanítómesterünknek és példaképünknek tekintjük, követni szeretnénk őt, életünket az ő evangéliumára alapozva kívánjuk építeni. A világszövetség elképzelésében a majdani, ideális világbéke megvalósítása érdekében lényeges, hogy az emberek közelebb kerüljenek egymáshoz, az egymással szembeni gyanakvások pedig leépüljenek.
– Mi minden történt az elmúlt 15 évben a világszervezet életében?
– Az Unitárius és Univerzalista Nemzetközi Tanács az egyesült államokbeli Essexben alakult több mint tíz ország részvételével. A világszervezet már 1995-ben arra törekedett, hogy minél szélesebb képviseletet biztosítson, így jó volt látni, hogy az alapításkor több szervezet is jelentkezett. A tagszervezetek némelyike azonban nem állta ki az idők próbáját: ilyen volt két moszkvai csoport is, amelyek időközben eltűntek, bebizonyosodott ugyanis, hogy egy-egy vallásos szervezethez való tartozást egyesek pénzszerzési lehetőségként élik meg. Az amerikai mellett az angol unitárius egyház is a szervezet alapító tagja volt, az erdélyi egyházhoz hasonlóan ők is hosszú ideje (a 17. századtól) léteznek. Történelmi érdekesség, hogy hosszú ideig úgy létezett az erdélyi és az angol unitárius egyház, hogy nem tudtak egymásról. Bár történelmileg mindkét angolszász egyházat megelőztük, a vallás nem innen került oda, hanem párhuzamosan alakult ki náluk is. Amikor Bölöni Farkas Sándor unitáriusokkal találkozott Angliában, az olyan lehetett, mint amikor az ember hirtelen megbizonyosodik arról, nincs egyedül a világon. Az egyesült államokbeli unitárius egyház pedig nagy súllyal bír az ottani társadalomban, elég csak arra gondolnunk, hogy öt amerikai elnök unitárius volt. Az amerikai demokrácia alapjainak lefektetésében, az alkotmány létrehozásában is tevékenyen vettek részt unitáriusok. (Az amerikai unitárius egyház 200 ezer tagja a társadalom felső középosztályába tartozik.)
Az erdélyi unitarizmusra mindig nagy hatással voltak a külföldi kapcsolatok. Hogy csak egyetlen példát említsek, a kolozsvári Brassai Sámuel Gimnáziumot az 1900-as évek elején, angol és amerikai segítséggel, nemzetközi összefogással építette az unitárius egyház.
Az elmúlt 15 évben több alkalommal látogattam meg újonnan létrejött tagcsoportokat. Voltam például Indonéziában, ahol több mint tíz egyházközség együttműködése révén jött létre egy új szervezet. Felvettük velük a kapcsolatot, mára pedig már teljes jogú tagjai a szervezetnek. Dél-Amerikában, Finnországban, Spanyolországban, Dániában és Csehországban is jöttek létre tagszervezetek, az ő mindennapi munkájukban is próbált segíteni az ICUU. A szervezet mára már nagykorúsodott, eljutott arra a szintre, hogy képes profi módon megvalósítani célkitűzéseit. A hat évvel ezelőtt tartott közgyűlésen létrehoztunk egy olyan munkacsoportot, amely a globális unitarizmus jövőjét hivatott biztosítani. Fontos mozzanat volt, amikor az ICUU tagcsoportjai hathatós segítséget nyújtottak a katasztrófa sújtotta indonéziaiaknak és pakisztániaknak. A szervezet szót emelt világpolitikai kérdések kapcsán is: nyilatkozatokat fogalmaztunk meg az iraki háború ellen, az emberi jogok kérdésében többször fordultunk az ENSZ-hez, ugyanakkor elöl járunk a szexuális és a faji diszkrimináció kérdésében való állásfoglalások terén is.
– Mi mindennel segítette a szervezet a tagcsoportok munkáját?
– A nemzetközi szervezet rájött arra, hogy jó „befektetés” az ifjúsággal dolgozni: nemzetközi ifjúsági konferenciákat, vezető-képzéseket szerveztünk. A tagországok vallási hagyományai egymástól eltérőek ugyan, az ICUU révén azonban sikerül egymást kiegészítenünk. Ez egy nagy közös platform, amelyet az értékorientált vallásosság és a vallásszabadság értékeinek felvállalása jellemez. Lényeges ugyanakkor az is, hogy a tagszervezetek bebizonyítsák: egyenként is szolgálják a vallás terjedését, és közbenjárnak, hogy saját országukban államilag is elfogadott szervezetté váljanak. Ez különösen nehéz az iszlám országokban: sok esetben az egyház egy hitvalláshoz kapcsolódik. Így van ez többek között Pakisztánban, de Indonéziában is lehetetlen hivatalosan bejegyeztetni ezeket az egyházakat. Ebben is próbálunk segíteni. A tanács ösztöndíjakat hozott létre, hogy az ottani lelkészek külföldi egyetemeken tanulhassanak, és lehetővé teszi azt is, hogy más egyházak lelkészei végezzenek szolgálatot a szóban forgó országokban.
– Mondhatjuk, hogy ebből a szempontból Erdély jó helyen áll?
– Annak ellenére, hogy a nyugati demokráciákhoz képest nekünk a sajtból egyelőre csak a lyukak jutnak, az afrikai vagy az ázsiai országokhoz képest tényleg jó helyen vagyunk. Ez különösen azért van így, mert közel 500 éves történelmünkben meg tudtuk őrizni az unitarizmus tömeges, népegyház-jellegét. Míg sok helyen ez „intellektuális kiváltság”, addig a mi esetünkben a különböző falvak gyülekezetei révén a mindennapi ember is megélheti unitáriusságát. Az erdélyi unitáriusok létszáma jelenleg nem haladja meg a 60 ezret, ennek ellenére történelmi egyház vagyunk, és úgy érezzük, hogy az erdélyi sajátos entitás, arculat, kultúra kialakításában az unitarizmusnak meghatározó szerepe volt. A tordai országgyűlésen a világon először mondták ki, hogy mindenki azt a vallást gyakorolhatja, amely megegyezik az ő felfogásával. Ez transzszilvanikum, amelyre büszkéknek kell lennünk, hiszen még az igazi demokráciák toleranciáját is megelőzi. Az unitarizmus beépült az erdélyi társadalomba.
– Milyen viszonyban van Erdélyben az unitárius egyház a többi történelmi egyházzal?
– Lejárt már a hitviták korszaka, erdélyi magyarokként nem az a dolgunk, hogy vitatkozzunk arról, mi választ el bennünket, hanem, hogy arra figyeljünk, ami összeköt. Unitáriusokként meggyőződéssel valljuk, hogy a világon minden egyháznak létjogosultsága van, hiszen nem birtokolhatja csak egyetlen egyház az igazságot. Értékeink felvállalása mellett tiszteljük a más vallású testvéreinket is, és jó kapcsolatot ápolunk velük. Sepsiszentgyörgyön például az ökumenikus imahetet minden évben közösen szervezzük a város más felekezetű lelkészeivel, estéről-estére ellátogatunk valamelyik templomba.
Ferencz Zsolt
Beszélgetés Kovács István sepsiszentgyörgyi unitárius lelkésszel
Szabadság
Erdélybe, az unitárius vallás „szülőföldjére” érkeztek az Amerikai Egyesült Államokban 1995-ben alapított Unitárius és Univerzalista Nemzetközi Tanács (International Council of Unitarians and Universalists – ICUU) tagjai. A világ öt kontinensének 22 országában élő unitárius közösségeket tömörítő tanács szeptember 1-je és 6-a között tartja idei közgyűlését, Kolozsváron. Ilyenkor a nemzetközi unitárius közösség jövőjével kapcsolatos munkacsoportok jönnek létre, amelyeknek a feladata különböző stratégiák kidolgozása. A műhelygyakorlatok alkalmával szó esik többek között a tanácson belüli kommunikáció eredményességéről és a testvérgyülekezetekkel való kapcsolattartás fontosságáról, az őslakosok megmentésére vonatkozó programok kidolgozásáról és az ún. szabadelvű vallásosságról is. Tegnap este, lapzártánkkor került sor a szervezet tisztújítására. A jelöltek között szerepelt Brian J. Kiely kanadai lelkész is, aki az utóbbi két évben vezette az ICUU-t, Gyerő Dávid lelkész, az Erdélyi Unitárius Egyház püspöki titkára pedig a világszervezet titkári tisztjére jelentkezett. Kovács István sepsiszentgyörgyi lelkésszel, az eddigi közgyűlések állandó résztvevőjével, a jelölőbizottság tagjával beszélgettünk.
– Melyek a világszervezet legfontosabb célkitűzései?
– Az Unitárius és Univerzalista Nemzetközi Tanács elsődleges célja, hogy az unitarizmust világszinten fenntartsa, az öt kontinens unitárius és szabadelvű egyházait egyetlen nemzetközi szervezetbe tömörítse. Szándékunk elősegíteni a különböző tagcsoportok közötti kapcsolattartást, hozzájárulni az unitárius eszmék terjedéséhez is. Ebben a világban, amelyben a fundamentalizmus olyan nagy veszélyt jelent, a vallásunkra jellemző szabadelvűséggel, nyitottsággal, az értékkereszténység felvállalásával egy másfajta értékrendet szeretnénk meghonosítani.
– Milyen gyökerekből nőtt ki a szervezet, illetve mi mindennel járult hozzá annak létrehozásához az Erdélyi Unitárius Egyház?
– Még a tanács megalakulása előtt, a 20. század elején létrejött a Szabadelvű Egyházak Nemzetközi Szervezete. Célkitűzései az ICUU-éhoz hasonlók voltak, az utóbbi időben azonban többnyire a vallásszabadság értékeinek felvállalását hirdette. Szükség volt tehát egy olyan szervezetre, amely közös otthona lehetett az unitáriusoknak. Az Unitárius és Univerzalista Nemzetközi Tanácsnak alapító tagja volt az Erdélyi Unitárius Egyház is. A tanács 1995-ben alakult az Amerikai Egyesült Államokban, az erdélyi unitáriusokat Szabó Árpád akkori püspök képviselte. Tisztújító gyűlést kétévenként, a világszervezet közgyűlésein tartunk. Ezeken a találkozókon a tagszervezetek képviselői beszámolnak arról, mi mindennel foglalkoztak a két közgyűlés közötti években. Többek közt arra keressük a választ, miként segíthetnek egymáson a tagszervezetek, miben segíthet rajtuk a szervezet. Ezt követően kerül sor a tisztújításra.
Az Unitárius és Univerzalista Nemzetközi Tanács önkéntes alapon működik, a tisztségviselőket pedig két éves ciklusra választjuk. A szervezetnek választott elnöke, alelnöke, pénztárosa és négy végrehajtó bizottsági tagja van, ugyanakkor egy fizetett programszervező és egy végrehajtó titkár is dolgozik nálunk. Lévén, hogy az Erdélyi Unitárius Egyház az unitarizmus történelmi gyökereit hordozza magában, mindig is képviseltettük magunkat a vezetőségben. Mivel az unitárius vallás Erdélyben alakult ki, különleges jelentősége van az idei konferenciának: a küldöttek hitükben megerősödni jöttek ide. Különösen azok számára jelent ez különleges alkalmat, akik ezt a vallást eddig csak a médiából, az internetről ismerték. A szervezetnek tagszervezetek a tagjai, egyének nem, de magánszemélyek is részt vehetnek a mostanihoz hasonló közgyűléseken. Az unitarizmus egyik gyengesége, hogy nem misszionáló vallás, épp a szabadelvűsége miatt nem foglalkozik misszionálással. Az erdélyi egyház javaslatára a szervezet felismerte: ha nem is folytatunk misszionárius tevékenységet, fontos, hogy alternatívaként megismertessük vallásunkat. Képesek vagyunk megjeleníteni a vallásszabadságra, a tordai országgyűlés értékrendjére épülő irányzatot a vallásosság burjánzó, fundamentalista irányzataival szemben. Tőlünk, erdélyiektől más országok szervezetei is tanulhatnak: történelmi egyház vagyunk, intézményeink vannak, felvállaljuk a keresztény szabadelvű értékeket, a jézusi örökséget, amely nyitott, nem kizárólag dogmaalapú világszemléletet jelent.
– Mit értünk ezen?
– A jézusi tanítás, egyáltalán az evangélium lényege az Isten- és emberszeretet. Ez számunkra nagy értékkel bír: Jézust tanítómesterünknek és példaképünknek tekintjük, követni szeretnénk őt, életünket az ő evangéliumára alapozva kívánjuk építeni. A világszövetség elképzelésében a majdani, ideális világbéke megvalósítása érdekében lényeges, hogy az emberek közelebb kerüljenek egymáshoz, az egymással szembeni gyanakvások pedig leépüljenek.
– Mi minden történt az elmúlt 15 évben a világszervezet életében?
– Az Unitárius és Univerzalista Nemzetközi Tanács az egyesült államokbeli Essexben alakult több mint tíz ország részvételével. A világszervezet már 1995-ben arra törekedett, hogy minél szélesebb képviseletet biztosítson, így jó volt látni, hogy az alapításkor több szervezet is jelentkezett. A tagszervezetek némelyike azonban nem állta ki az idők próbáját: ilyen volt két moszkvai csoport is, amelyek időközben eltűntek, bebizonyosodott ugyanis, hogy egy-egy vallásos szervezethez való tartozást egyesek pénzszerzési lehetőségként élik meg. Az amerikai mellett az angol unitárius egyház is a szervezet alapító tagja volt, az erdélyi egyházhoz hasonlóan ők is hosszú ideje (a 17. századtól) léteznek. Történelmi érdekesség, hogy hosszú ideig úgy létezett az erdélyi és az angol unitárius egyház, hogy nem tudtak egymásról. Bár történelmileg mindkét angolszász egyházat megelőztük, a vallás nem innen került oda, hanem párhuzamosan alakult ki náluk is. Amikor Bölöni Farkas Sándor unitáriusokkal találkozott Angliában, az olyan lehetett, mint amikor az ember hirtelen megbizonyosodik arról, nincs egyedül a világon. Az egyesült államokbeli unitárius egyház pedig nagy súllyal bír az ottani társadalomban, elég csak arra gondolnunk, hogy öt amerikai elnök unitárius volt. Az amerikai demokrácia alapjainak lefektetésében, az alkotmány létrehozásában is tevékenyen vettek részt unitáriusok. (Az amerikai unitárius egyház 200 ezer tagja a társadalom felső középosztályába tartozik.)
Az erdélyi unitarizmusra mindig nagy hatással voltak a külföldi kapcsolatok. Hogy csak egyetlen példát említsek, a kolozsvári Brassai Sámuel Gimnáziumot az 1900-as évek elején, angol és amerikai segítséggel, nemzetközi összefogással építette az unitárius egyház.
Az elmúlt 15 évben több alkalommal látogattam meg újonnan létrejött tagcsoportokat. Voltam például Indonéziában, ahol több mint tíz egyházközség együttműködése révén jött létre egy új szervezet. Felvettük velük a kapcsolatot, mára pedig már teljes jogú tagjai a szervezetnek. Dél-Amerikában, Finnországban, Spanyolországban, Dániában és Csehországban is jöttek létre tagszervezetek, az ő mindennapi munkájukban is próbált segíteni az ICUU. A szervezet mára már nagykorúsodott, eljutott arra a szintre, hogy képes profi módon megvalósítani célkitűzéseit. A hat évvel ezelőtt tartott közgyűlésen létrehoztunk egy olyan munkacsoportot, amely a globális unitarizmus jövőjét hivatott biztosítani. Fontos mozzanat volt, amikor az ICUU tagcsoportjai hathatós segítséget nyújtottak a katasztrófa sújtotta indonéziaiaknak és pakisztániaknak. A szervezet szót emelt világpolitikai kérdések kapcsán is: nyilatkozatokat fogalmaztunk meg az iraki háború ellen, az emberi jogok kérdésében többször fordultunk az ENSZ-hez, ugyanakkor elöl járunk a szexuális és a faji diszkrimináció kérdésében való állásfoglalások terén is.
– Mi mindennel segítette a szervezet a tagcsoportok munkáját?
– A nemzetközi szervezet rájött arra, hogy jó „befektetés” az ifjúsággal dolgozni: nemzetközi ifjúsági konferenciákat, vezető-képzéseket szerveztünk. A tagországok vallási hagyományai egymástól eltérőek ugyan, az ICUU révén azonban sikerül egymást kiegészítenünk. Ez egy nagy közös platform, amelyet az értékorientált vallásosság és a vallásszabadság értékeinek felvállalása jellemez. Lényeges ugyanakkor az is, hogy a tagszervezetek bebizonyítsák: egyenként is szolgálják a vallás terjedését, és közbenjárnak, hogy saját országukban államilag is elfogadott szervezetté váljanak. Ez különösen nehéz az iszlám országokban: sok esetben az egyház egy hitvalláshoz kapcsolódik. Így van ez többek között Pakisztánban, de Indonéziában is lehetetlen hivatalosan bejegyeztetni ezeket az egyházakat. Ebben is próbálunk segíteni. A tanács ösztöndíjakat hozott létre, hogy az ottani lelkészek külföldi egyetemeken tanulhassanak, és lehetővé teszi azt is, hogy más egyházak lelkészei végezzenek szolgálatot a szóban forgó országokban.
– Mondhatjuk, hogy ebből a szempontból Erdély jó helyen áll?
– Annak ellenére, hogy a nyugati demokráciákhoz képest nekünk a sajtból egyelőre csak a lyukak jutnak, az afrikai vagy az ázsiai országokhoz képest tényleg jó helyen vagyunk. Ez különösen azért van így, mert közel 500 éves történelmünkben meg tudtuk őrizni az unitarizmus tömeges, népegyház-jellegét. Míg sok helyen ez „intellektuális kiváltság”, addig a mi esetünkben a különböző falvak gyülekezetei révén a mindennapi ember is megélheti unitáriusságát. Az erdélyi unitáriusok létszáma jelenleg nem haladja meg a 60 ezret, ennek ellenére történelmi egyház vagyunk, és úgy érezzük, hogy az erdélyi sajátos entitás, arculat, kultúra kialakításában az unitarizmusnak meghatározó szerepe volt. A tordai országgyűlésen a világon először mondták ki, hogy mindenki azt a vallást gyakorolhatja, amely megegyezik az ő felfogásával. Ez transzszilvanikum, amelyre büszkéknek kell lennünk, hiszen még az igazi demokráciák toleranciáját is megelőzi. Az unitarizmus beépült az erdélyi társadalomba.
– Milyen viszonyban van Erdélyben az unitárius egyház a többi történelmi egyházzal?
– Lejárt már a hitviták korszaka, erdélyi magyarokként nem az a dolgunk, hogy vitatkozzunk arról, mi választ el bennünket, hanem, hogy arra figyeljünk, ami összeköt. Unitáriusokként meggyőződéssel valljuk, hogy a világon minden egyháznak létjogosultsága van, hiszen nem birtokolhatja csak egyetlen egyház az igazságot. Értékeink felvállalása mellett tiszteljük a más vallású testvéreinket is, és jó kapcsolatot ápolunk velük. Sepsiszentgyörgyön például az ökumenikus imahetet minden évben közösen szervezzük a város más felekezetű lelkészeivel, estéről-estére ellátogatunk valamelyik templomba.
Ferencz Zsolt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése