2010. március 8., hétfő

Átvilágítás - megbotránkoztató volt a sajtótájékoztató

„Elfogadhatatlan, értelmetlen és megbotránkoztató”

erdon.ro
2010.03.08

Bihar megye - Visky István, a Bihari Református Egyházmegye Lelkészértekezletének elnöke közleményt juttatott el az átvilágítással kapcsolatban szerkesztőségünkbe. Az alábbiakban ezt olvashatják.


http://kepek.erdon.ro/kepek/news-20100308-05022456-1987544204.jpg
Visky István lelkészértekezleti elnök


„Elfogadhatatlan, értelmetlen és megbotránkoztató az, ami történt az elmúlt héten a sajtótájékoztatón. Elfogadhatatlan azért, mert egy felszentelt lelkipásztor – aki ráadásul egyházi elöljáró is volt – nem járhat el így más lelkésztársaival szemben. Ilyen módon, nyilvánosan megalázni nem lehet és nem szabad senkit. Nincs az a bűn, nincs az a vétek, ami indokolttá tenne egy ilyen embertelen eljárást.

Értelmetlen azért, mert az Egyházkerület megalakította az Átvilágító Bizottságot, akinek tiszte és feladata ezeket az ügyeket helyesen és törvényes eljárással kivizsgálni. Ezért ami történt az az Egyház munkájába és életébe való súlyos beavatkozás. A bemutatott – terhelőnek feltüntetett – dokumentumok az Átvilágító Bizottságnál kellene legyenek, nem pedig egy sajtótájékoztatón. Törvényesen már csak a bizottságnál lehetnének ezek a dokumentumok. És ez már nem csak morális, de jogi kérdés is.

Megbotránkoztató pedig azért, mert az említett két lelkipásztor tavalyi évi novemberi lelkészértekezleti gyűlésünkön nyilvánosan bocsánatot kért, illetve eklézsiát követett. A bűnbánat szent dolog, a benne való kételkedést kálvini teológiánk nem engedi meg, hiszen a nyilvánosan tartott bűnbánat és bűnvallás után a kérdés csak Istenre és a Bűnbánóra tartozik. A lelkészi közösség részéről ez a kérdés le van zárva.

A lelkipásztori közösség

Úgy gondolom, hogy a lelkipásztori közösség van annyira bölcs, hogy józanul kezelje ezt a kérdést és megfelelően minősítse a kérdésnek ilyen módon történő felvetését. Az Egyház és a lelkipásztori közösség különbséget tud tenni megfélemlített és kényszerített lelkipásztorok, valamint besúgók között, mint ahogy különbséget tud tenni az egyházat építő lelkipásztorok és az azt rombolók között is. Nagyon veszélyes ugyanakkor a bűn kérdésének ilyen módon történő felvetése, mert ez azt a látszatot kelti, mintha a Református Egyháznak az egyetlen gondja az együttműködők leleplezése, tehát a besúgás bűne lenne. Ez viszont nem így van. Ezzel a pár idősebb lelkipásztort érintő helyzettel szemben sokkal súlyosabb bűnök pusztítják Egyházunkat.

Úgy gondolom, hogy ezek a nyilvános és módszeres megalázások nem egyebet szolgálnak, minthogy más jellegű kérdésekről eltereljék a figyelmet. Más ésszerű okot egyszerűen nem látok. ”


Nincsenek megjegyzések: